Mit élnek át a gyermekkórház dolgozói?
A Heim Pálban végzett kutatás rávilágít az egészségügyi dolgozók elleni erőszak elhallgatott arcaira, beleértve a verbális bántalmazás formáit is
„A legnehezebb pillanatban nem a gyerek sírása visel meg – hanem a szülő kiabálása.” – így foglalható össze egy gyermekkórházi dolgozó mindennapos tapasztalata, mely nemcsak a magyar, de a nemzetközi szakirodalom alapján is egyre riasztóbb tendenciákat mutat. A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetben készült friss kutatás most számokkal és hangokkal mutatja be azt a jelenséget, amit túl sokáig csak suttogva mertek említeni a kórházi folyosókon: az egészségügyi dolgozók elleni munkahelyi erőszakot – írja a Telex.
A verbális és fizikai agresszió egészségkárosító hatása nemcsak a munkatársakat érinti, hanem áttételesen a betegellátás színvonalát és a gyerekek jogait is. A kutatást végző multidiszciplináris csapat nemcsak a helyzetet mérte fel, hanem ajánlásokat is megfogalmazott arra, miként lehetne csökkenteni a dolgozókra nehezedő nyomást.
Egy év – több száz sértés
A Heim Pál dolgozóinak 78,7%-a számolt be hozzátartozók felől érkező verbális erőszakról. A beteg gyermekek szülei a leggyakrabban kiabálással, káromkodással, sértegetéssel és fenyegetőzéssel fejezik ki feszültségüket. Ezek a reakciók sokszor spontán, de nem következmények nélküli jelenségek. Az esetek többségében a frontvonalban lévő szakdolgozók – ápolók, szakápolók, beosztott orvosok – válnak célponttá.
A kutatásban részt vevők 60 százaléka a betegektől, százaléka pedig saját kollégáitól is tapasztalt agresszív viselkedést. A verbális bántalmazás formái között szerepelt a „Maga hülye!” típusú sértés, káromkodás, becsmérlés, de még a szexuális töltetű verbális inzultus is.
Sürgősségin dolgozni: frontvonal háborús zónában
A Sürgősségi Betegellátó Osztály (SBO) dolgozói különösen kitettek a munkahelyi agressziónak. Az ott dolgozók 100 százaléka tapasztalt már hozzátartozók részéről érkező verbális agressziót. A nagy betegforgalom, a stressz, az információhiány és az időnyomás olyan körülményeket teremtenek, ahol az indulat gyorsan utat talál.
Nem csoda, hogy a kutatók az építészeti terek újragondolását, valamint védett előtérzónák kialakítását javasolják, ahol a konfliktusok még időben kiszűrhetők lennének. Emellett hangsúlyozzák a biztonsági szolgálat megfelelő kommunikációs képzését is – nem elrettentésre, hanem támogatásra.
Kik a legveszélyeztetettebbek?
A nappalos vagy váltott műszakban dolgozó ápolók, akik másodállásban is dolgoznak, és legalább egy idegen nyelvet – jellemzően angolt – beszélnek, különösen sérülékenyek. Ők gyakran kerülnek kontaktusba külföldi hozzátartozókkal, ami többletterhet és érzékeny helyzeteket jelent.
A kutatás szerint minél hosszabb ideje dolgozik valaki az egészségügyben, annál több tapasztalattal és konfliktuskezelési eszközzel rendelkezik – a mentorprogramok kialakítása tehát nemcsak a fiatal kollégák támogatását, hanem a bántalmazás megelőzését is szolgálhatná.
Nem csak számok – emberi hangok
A tanulmány rámutat: az észlelt agresszió nem mindig jelentett valódi tettleges bántalmazást, sokkal inkább a feszültségek feldolgozásának, észlelésének módjára világít rá. A dolgozók biztonságérzete, a stresszkezelés és a megfelelő belső kommunikáció kulcsfontosságú.
A kutatás szerzői egyértelműen fogalmaznak: „a gyermekek jogainak védelme csak akkor érvényesülhet, ha az ellátásukat végzők is biztonságban érzik magukat.”
Ajánlott továbbolvasás a témában:
- Jól vagyok Podcast – Munkahelyi mobbing és mikrosérülések a mindennapokban
- Te is érintett vagy? Ismerd fel a verbális bántalmazás formáit – tudományos háttérrel
- A teljes kutatás elérhető itt: Orvosi Hetilap, 2025/24. szám, 930–941.
Miért fontos erről beszélni?
Mert a jóllét nem ott kezdődik, hogy nincs fájdalom – hanem ott, hogy van tisztelet. A gyógyító közösségek mentális egészségét nemcsak védeni kell, hanem érteni is. A Heim Pál kórház kutatása egy fontos tükör – nekünk is, nemcsak nekik.
